Fellini másik nagy érdeme a groteszk és a szerethetőség fenomenális összeolvasztása, a negatív dolgok humorral történő megjelenítése. Itt sincs ez másként, hiszen a mindennapi eseményekben életutak válságpillanatai is felvillannak, elhanyagolt középkorú feleség, hajdani szeretők feltűnése, dicstelenül kicsinyes férjek, vagy éppen anya-és tinédzser gyerek válságban lévő kapcsolata, érzelmi kiszolgáltatottság.
Ami naggyá teszi Fellini filmjeit, hogy alkotásai megannyi személyes élményből táplálkoznak. Szó sincs itt konkrét esetek egy az egyben történő megjelenítéséről, de a művészet nagyságát mutatja, hogyan transzformálódnak az egyes személyes megélések és hoznak létre végül egy új világot, ami már csak érzésekben, hangulatokban és történésmorzsákban köthetők a valósághoz, mégis annyira életszagúak lesznek végül, hogy úgy érezzük, ez velünk is megeshetett volna, vagy éppen világszemléletet kapunk, hogy mit tegyünk, hogyan dolgozzunk fel egy-egy keményebb élethelyzetet. Állítólag a Szélhámosok forgatása idején a munkát rendre megzavarta egy szitkozódó prostituált, akit Fellininek sikerült „megszelídítenie”, ám az élmény megmaradt benne. A fehér sejk prostituáltjának, Cabiriának az alakja is hatással volt rá, illetve felhasználta azokat az újsághíreket is, amelyek egy utcalány meggyilkolásáról szóltak. E motívumok alapján született meg a Cabiria éjszakái (1957). Ez a film Oscar-díjat nyert.
De mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül a 8 és ½-et! Hogy a művész igenis megírja, megrendezi, megfesti a saját valóságát is, bár gyakran képiségbe, elvont szimbólumokba fordítva át azt. A 8 és ½ (1963) a filmtörténet első önvallomása, amelyben egy filmrendező válságba kerül. A film mégsem marad meg egy személy történetének bemutatásánál, hiszen ezen a személyes vonulaton keresztül az olasz értelmiség válságáról tudósít, mint ahogyan a Fellini-villa klub nem csupán három szereplő életét, hanem rajtuk keresztül egy-egy korosztály, és a nagyvárosi fiatal nők és férjes asszonyok helyzetét is megvilágítja. Ahogy Fellini is önvizsgálatra buzdítja a nézőt: azt sugallja, hogy külső tényezők helyett sorsunk jobbra fordulását belső tartalékainkból, önmagunkra támaszkodva kell megvalósítanunk, a Fellini-villa klub hősnői ugyanerre a konklúzióra jutnak és vállalják fel saját döntéseiket és azok következményeit.
forrás: Wikipédia
kép: ildogville.it
